A terrazzo egy már évszázadokkal ezelőtt is használt padlóburkolat típus. Gyakorlatilag egy öntött betonfelület, amelyet felcsiszolnak és políroznak. Karakterét és szépségét a cement színe és a látszó szemcseszerkezet adja. Mi sem igazolhatná jobban a terrazzo időtlenségét és ellenállóságát, mint az évszázadokon átnyúló története. Leleményes velencei építőmunkások az újrafelhasználás jegyében elkezdték újrahasznosítani az építkezésekről megmaradt különféle kőzeteket, egyéb anyagokat. Miután kívánt méretűre törték, a kisebb-nagyobb darabokat agyag, majd tartósabb mész alapú kötőanyaggal öntötték ki és ragasztották a helyükre. Ezt követően a sima, egyenletes felület elérése érdekében hosszú és fárasztó kézi csiszolási folyamat vette kezdetét amíg el nem érték a kívánt minőséget. Idővel ezt a kézi csiszolási folyamatot hivatott gyorsítani és könnyíteni a “Galera” nevű eszköz, ami lényegében egy nyélre erősített, egyenletes felületű, nagy kopásállóságú kőtömb volt. Napjainkban már számos maró- , csiszoló- és polírozó eszköz könnyíti a munkát. Sokszínűsége és kortalansága abban rejlik, hogy minden alkotóeleme külön-külön is variálható, a kötőanyagául szolgáló cement színétől kezdve a terrazzo szemcseszerkezetét adó különféle anyagokig. Ilyenek például a kőzúzalékok, téglaőrlemény, márvány, cserépdarabok, kagylók és akár az üvegtörmelék is. Nem is csoda, hogy a szebbnél szebb, minőségi anyagok használatával és a terrazzo technológia terjedésével egyre inkább vált a paloták, kastélyok kedvelt padlóburkolatává is. Manapság már bárki élvezheti a terrazzo nyújtotta végtelen dizájnt és eleganciát. Kerüljön akár egy forgalmas pályaudvarra padlóburkolatként, egy kávézóba asztalként, egy bárba pultként vagy éppen a fürdőszoba falára falburkolatként, biztosak lehetünk benne, hogy az ízlésünknek megfelelő, masszív és dekoratív anyagot kapunk.